Egy küzdelmes nap megkésett naplója

Egy ismerősöm ajánlott egy könyvet, mely hasznos lehet az elkövetkező pár évben. Ez a könyv az Algoritmusok c. szakkönyv volt. Egy probléma akadt: az ismerősöm Budapesten vásárolta meg és más helyet nem ismert ahol árusították volna. Én viszont általában Prága és otthonom között ingázok. Sajnos több hónap telt el úgy, hogy Budapestnek a közelében sem jártam. Júliusban azonban csak rövid ideig kellett Prágában tartózkodnom és a szokásos hazavezető útvonalon egy picit módosítottam :). Úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne útba ejteni Pestet is. Az internet segítségével sikerült megtalálnom pár könyvesbolt címét, ahol fellelhető volt az adott könyv, így nem volt más hátra mint megvásárolni a vonatjegyet, aludni egy kicsit és útrakelni.

A jegyemet Prága-Budapest-Hatvan-Somoskőújfalu útvonalra szándékoztam megvásárolni. Pénztáros "áldozatomra" a prágai főpályaudvaron csaptam le,aki viszont viszonylag könnyen megbirkózott a jegykiadással, csak a Somoskőújfalut kellett betűznöm, azt is csak az első 5 betűig, mert a számítógép a segítségére sietett :). Ez az út előtti napon, július 22-én történt, amikoris már feltűnően fülledt volt a levegő, de akkor még nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. Szóval jeggyel a zsebemben térhettem nyugovóra.

Az ébresztő egy kicsit erősre sikeredett. A mennydörgés ugyanis sikeresebben elűzte álmosságomat bármely vekkernél. Így hát szakadó esőben kellett a pakkommal eljutnom a buszmegállóhoz. Onnan elbuszoznom a metrómegállóhoz, ahol megint kaptam egy kicsit az égi áldásból. Szerencsére a többi helyváltoztatást már szárazon megúsztam a nap folyamán.

Vonatom 05:28-kor indult Prága-Főpályaudvar állomásról, ami az Avala nevű Prága-Belgrád EuroCity volt. A felszállás simán ment,bár egy hölgyet át kellett ültetnem a kupéban, mert bár a hatból öt hely üres volt, ő pont ott foglalt helyet, ahová a helyjegyem is szólt. Lehet kicsit túllőttem a célon, de féltem, hogyha máshová ülök egy később érkező helyjegyes felkelthet és akkor az enyém már érvénytelen lenne (csak akkor érvényes, ha 15 percen belül elfoglaltad). Szerencsére a hölgy nem vette zokon (vagy nagyon illedelmes volt :D ). A szomszéd fülkében egy család ,két nő és két gyermek vert tanyát, akik valószínűleg Szerbiába utaztak. Már a család férfitagjaitól való búcsúzkodást is vagy a fél pályaudvar láthatta, mert az ablakon keresztül dörömbölve morzéztak és kiabáltak egymásnak. Reménykedtem, hogy az út alatt csendesebbek lesznek, de tévedtem - a végére már egészen megszoktam az ajtócsapkodást, amit a gyerekek műveltek :D.
Az út azonban tartogatott még meglepetéseket. Kolínba még pontosan érkeztünk. Pardubice előtt azonban vesztegeltünk vagy 20 percet. Utastársam itt le is szállt, viszont felszállt helyette egy fiatal pár. Ők egészen Břeclavig kísértek. Közben a késésünk egyre növekedett. Břeclavban hárman szálltak fel 1 fiatal csaj és két férfi. A férfiak ráadásul magyarok voltak :). Az egyikük később Érsekújvárban szállt le, míg a másik Párkányig kísért. Pozsonyban megint vesztegeltünk jópár percet, sőt egyszer még hátrafele is gurultunk.

Bizonyíték a légkondícionált kocsi és a helyjegyem meglétére :)

Párkány után viszont következett az a szakasz, amit már régóta szerettem volna bejárni. Szob után a gyönyörű Dunakanyarban lehet gyönyörködni. A tökéletes kilátást ugyan el-eltakarják a vasút melletti fák, de így jár aki lusta a természetjárásra :).

Kilátás a Dunára a vonat ablakából

Vasúti épület Vác állomáson, melyet először az állomás felvételi épületének hittem :).

Az állomás épülete, melyet először a bal oldalon kerestem, mert Szobon ott volt az épület :).

Végül mintegy 50 perces késéssel begördültünk a Keleti pályaudvarra. Itt ért egy sokkoló meglepetés: a hőség. Ugyan lelkiekben próbáltam felkészülni rá, de a klímás kocsiból kilépve és a prágai hajnali zivatar után igencsak meglepett. De sebaj, egy kis meleg nem riaszt el (aznap, ha jól emlékszem az óra a Nyugati téren 40 Celsius fokot mutatott) .

A szlovák vasutakhoz tartozó 350-es sorozatú mozdonyunk kicsit megpihen a hosszú út után.

A vonatnak 13 óra előtt pár perccel kellett volna megérkeznie. A késés miatt azonban vesztettem 50 percet :(. A probléma az volt, hogy az egyik kiszemelt könyves az ELTE TTK jegyzetboltja volt, amely csak 15:00-ig volt nyitva. Úgyhogy gyorsan vettem egy BKV napijegyet és irány metróval a Blaha Lujza tér. A Blahán bal felé indultam el a kijáratot keresve és természetesen így az utolsó lett a helyes választás :). A Combinón egy kis hűsölés következett.

A könyvesbolt keresése azonban egy kicsit feladta a leckét. Képzeletemben egy kis épület volt, mely megbújik az egyetem hatalmas épületei közt. A valóság azonban egy árnyalatnyit más volt. A megadott címen ugyanis egy hatalmas épület állt, ahol feltűnően sok öltönyös diák sündörgött. Így kerültem valami diplomaosztóféleség kellős közepébe. Véleményem szerint tökéletesen elvegyültem, hiszen csak a portás kérdeztem meg a könyvesbolt hollétéről, továbba az ünneplő tömegbe is beleillettem a gurulóstáskámmal és az izzadt trikómmal :). Végül az első emeleten meglett a célpont. Viszont már csak kb. 30 percem maradt zárásig. Belevetettem magam a szakkönyvek tömkelegébe. Keresgéltem azzal a céllal, hogy hátha találok valami hasznosat. Többek között megleltem az ismerősöm által ajánlott könyvet is. Végül a következő lista alakult ki:
Iványi Antal: Párhuzamos algoritmusok
Csörnyei Zoltán: Lambda-Kalkulus
Urbán János: Matematikai logika
Rényi Alfréd: Levelek a valószínűségről
Ferenczi Miklós: Matematikai logika
Thomas H. Cormen, Charles E. Leiserson, Ronald L. Rivest: Algoritmusok - ez volt a fő cél

A Gömb aula kupolája az ELTE épületében

Mint említettem a boltnak elméletileg háromkor be kellett volna zárnia. Ennek ellenére az egyik eladó fél négy előtt pár perccel óvatosan utalt rá, hogy zárni szeretnének :D. Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy nem dobtak ki. Nem akartam még jobban kiszúrni velük, úgyhogy a kassza felé vettem az irányt. Itt egy apró, ámde nem elháríthatatlan akadályba ütköztünk. Történetesen nem lehetett kártyával fizetni. Amikor ATM felől érdeklődtem kiderült, hogy az épületben található. Pompás! "Csak el ne tévedjek"- gondoltam magamban. A földszinten még letámadtam két diákot, akik útbaigazítottak és megleltem az automatát is. Így visszamehettem kifizetni a kiválasztott könyveket. A visszajárónál kicsit haboztam, mert úgy tűnt, hogy gáz van vele. Abba a hibába estem, hogy nem szóltam. Miután távoztam az üzletből úgy gondoltam átszámolom. Erre a legalkalmasabb helynek egy átjárófolyosót találtam (diszkrét helyszínt profin tudok választani, nemde?). Kiderült, hogy 400 forinttal többet kaptam vissza. Itt nyílt lehetőség a törlesztésre, amiért volt képem felkelteni a helyemről a szinte üres kupéban a pardubicei utast :). A csajok már a zárással foglalkoztak és a pénztáros már csomagolt, mert sietett a vonatra, de annyi ideje még volt, hogy átsztámoljuk, hogy tényleg többet kaptam vissza. Mondhatjuk, hogy vesztettem 400 forintot, de a lelkiismeretem tiszta maradt. (Természetesen nekem se patyolattiszta :D).

Az ELTE épülete, ahol a jegyzetbolt is megtalálható

Mivel a tervezett célt elértem maradt időm, hogy egy kicsit nézelődjek a városban. Visszaszálltam a nagykörúti villamosra. Annyira jólesett a hűs levegő, hogy a Moszkva térig le se szálltam róla. Innentől kezdve inkább csak a BKV-t próbálgattam. Metróval a Moszkva-tértől a Nyugatiig, a téren egy kis nézelődés - többek közt az órán a hőmérsékltere való rácsodálkozás -, a 206-os busszal újra átmentem a felújítás alatt levő Margit hídon, onnan villamossal vissza a Nyugatihoz. Eléggé szomjaztam már ekkor, de az Eiffel téri Tesco Expressben sikerült szereznem két palack ásványvizet. Próbáltam trolival eljutni a Keletihez, de nem sikerült megtalálnom a megállót :(. A villamosból láttam, hogy egy picit tovább kellett volna gyalogolnom, bár akkor már kicsit fáradt voltam. A Blahán elcsíptem egy 173-as Volvo buszt, így szinte már mélyhűtve értem a Keletihez. A Baross téren feltűnt egy rendőrautó, amely elég fura helyen - az út közepén - állt. Később a híradókból tudtam meg, hogy aznap gázoltak el egy rendőrt a Keleti előtt valami félnótás bűnözők.

Metrómegálló táblája a peronon

A Nyugati pályaudvar épülete elölről...

...és jobboldalról, az Eiffel tér felől.

A 206-os busz, mellyel volt szerencsém utazni

A Margit híd felújításán dolgozó két speciális daru egyike

A szinte teljesen elbontott útpálya.

Az előző daru testvére

A pályaudvaron várnom kellett egy kis időt. Közben befutott a Hungária EC Berlin - és persze Prága - felől és a peronőrök is eltűntek, úgyhogy gondtalanul átjutottam a kapukon, bár gondolom nem lett volna gond a jegyemmel :D. A 19:03-as egri gyors, amivel Hatvanig utaztam a 13-as vágányról indult, de szerencsére a kiragasztott papírmenetrend nem hazudott így nagy futás nélkül megúsztam. A szerelvény igazi csemege volt a számomra, mert egy új Flirt szerelvény volt. Itt is kaptam egy utastársat, aki egy szabolcsi fiatalember volt és ő is hazafele igyekezett. Ugyan kicsit késve indultunk, de Hatvanba már pontosan érkeztünk, így probléma nélkül elértem a somoskőújfalui személyvonatot. A célállomásra újból pontosan érkeztünk, de odáig már csak én utaztam.Természetesen a személyzeten kívül :D.

A Keleti pályaudvar épülete egy kicsit fura szögből

A vágány, ahonnan a gyorsvonatom indulni fog.

Innen már autóval folytattam utam, de hogy hová az maradjon titok, mert egy csehszlovák kém sohasem fedi fel főhadiszállását és hogy hol fog legközelebb felbukkanni :).

Útközben már lehetett látni a villámlást és hallani a mennydörgést. A zivatar, mely már egyszer eláztatott Prágában és amit az időjósok már jóideje vártak, megérkezett és vele együtt az enyhülés is a tikkasztó forróság után. Számomra egy jó kis megfázást hozott, bár lehet túl sok és túl nagy hőmérséklet-ingadozást kellett átvészelnem egy nap alatt. Hiszen ez egy küzdelmes nap volt :).